Asszonykám, adj egy kis kimenőt (km. Peller Károly)

Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem,

Petőfi így szavalá,

de ő is elterült, egész alákerült

házasság járma alá.

Én is legénykedtem, míg arra ébredtem,

hogy minden jogomnak fuccs,

ha elkívánkozol, épp úgy rimánkodol,

mint a többi nagy papucs.

Asszonykám, adj egy kis kimenőt,

hagy zülljek ma úgy, mint azelőtt,

az egyik kocsmából a másik kocsmába,

törzskávéházakból, zenés kávéházba...

Asszonykám, adj egy kis kimenőt,

hagy zülljek ma úgy, mint azelőtt.

Megjövök éjfélre, háromra vagy négyre,

vagy holnap délre, mint azelőtt.

Nem üres szavakkal, de sok más javakkal,

puhítgatom meg a nőt.

Meglepett kalappal, egy remek darabbal,

és ő kap egy szép karkötőt.

Elviszem Gerbeaud-ba, színházba, autóba,

mindenképp kényeztetem

és gyűjtöm a merszet és várom a percet

mikor megkérdezheted:

Asszonykám, adj egy kis kimenőt,

hagy zülljek ma úgy, mint azelőtt,

az egyik kocsmából a másik kocsmába,

törzskávéházakból, zenés kávéházba...

Asszonykám, adj egy kis kimenőt,

hagy zülljek ma úgy, mint azelőtt.

Megjövök éjfélre, háromra vagy négyre,

vagy holnap délre, mint azelőtt.

Megjövök éjfélre, háromra vagy négyre,

vagy holnap délre, mint azelőtt.